Balló Rudolf
Balló Rudolf (Borosjenő, 1884. ápr. 24. – Bp., 1969. nov. 6.): vegyész, egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora (1959). A bp.-i tudományegy.-en 1906-ban oklevelet és vegyészdoktorátust szerzett. Utána az egy. ásványtani tanszékén tanársegéd, az ásványtelepek keletkezési feltételeit vizsgálta, majd kutatásait a Magyarhoni Földtani Társulat támogatásával a bécsi egy.-en folytatta. Részt vállalt a baloldali értelmiségi mozgalmakban, így a Galilei Körben is. 1917-ben a Magyar Chemiai Folyóirat szerk.-je volt és a Természettudományi Szövetség elnöke lett. Az utóbbiból alakult meg 1919-ben a Természettudományi Direktórium. A Tanácsköztársaság idején a Marx-Engels Munkásegy. tanárává nevezték ki. 1920 után bűnvádi eljárás indult ellene, állásából elmozdították, a tudományos egyesületekből kizárták. 1922-ben vegyi üzemet alapított (Isola Művek Rt.), ahol először gyártottak és dolgoztak fel Mo.-on műanyagokat. Több szabadalma volt a fékpofa és fékbetét (1935), a csapágyak és csapágyperselyek (1942) műanyagból történő előállítására. 1952-től a bp.-i műszaki egy.-en az új műanyag- és gumiipari tanszék vezetője, egy.-i tanár volt 1960-ig, nyugdíjazásáig. Kidolgozta a tanszék új oktatási programját. – Irod. B. R. (Magy. Kém. L., 1970. 3. sz.); Végh Ferenc: B. R. (Földtani Közl., 1970. 1. sz.).
