Baló Elemér
Baló Elemér (Bp., 1892. dec. 5. – Bp., 1970. ápr. 27.): színész, érdemes művész (1959). 1912-től vett részt a munkásművelődési mozgalomban. 1916-ban végezte el a Színiak.-t. 1918-tól a bp.-i Nemzeti Színház tagja, ahol a Tanácsköztársaság bukásáig játszhatott. Egyik első sikerét Olson Irjő (Karinthy Frigyes: Holnap reggel) szerepében aratta. 1920 után fegyelmi úton elbocsátották a színháztól. A húszas évek közepéig a baloldali avantgardista színpadi kísérletek állandó szereplője volt. Az Új Színház, a Belvárosi Színház, a Renaissance Színház (1924), a Fővárosi Operettszínház és a Magyar Színház foglalkoztatta apróbb szerepekben. 1926-ban Romániába emigrált. 1932-ben visszatért Mo.-ra és bekapcsolódott a KMP munkájába. Letartóztatták és bebörtönözték. Kiszabadulása után tevékeny részese volt a Független Színpad mozgalmának (1941, 1942) és a munkásszínjátszásnak. Sokszor szavalt a Szalmás Kórus előadásain. 1945-ben lett a bp.-i Nemzeti Színház tagja, ahol nyugdíjba vonulásáig (1961) játszott. A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének egyik alapítója, 1945–48-ban alelnöke. – F. sz. Oswald (Ibsen: Kísértetek); Inkvizitor (Shaw: Szent Johanna); Crooks (Steinbeck: Egerek és emberek); Vackor (Shakespeare: Szentivánéji álom). – M. Víziló az arénában (versek, Bp., é. n.); Első találkozás (Film, Színház, Muzsika, 1964. szept. 11.); Ötven éve (Film, Színház, Muzsika, 1965. 43. sz.); Ballada (Film, Színház, Muzsika, 1965. 11. sz.); Egy felejthetetlen szerep (Film, Színház, Muzsika, 1959. febr. 13.). – Irod. B. T.: A nyugtalan ember. Színészportré B. E.-ről (Élet és Irod., 1958. márc. 21.); Timmer József: Fáradt szemmel, múltról, jelenről: B. E. (Népszabadság, 1967. jan. 15.); Molnár Gál Péter: Elhunyt B. E. (Népszabadság, 1970. ápr. 28.); Horváth Ferenc: Búcsú öreg mesteremtől (Élet és Irod., 1970. máj. 9.); Cenner Mihály: Oswaldtól Vackorig. Emlékezés B. E.-re (Film, Színház, Muzsika, 1970. aug. 22.); Máriássy Judit: Az elfelejtett B. E. (Élet és Irod., 1970. júl. 16.).
