Balogh Albin Lajos
Balogh Albin Lajos (Kassa, 1887. máj. 17. – Bp., 1958. márc. 17.): pedagógus, történetíró, régész. 1903-ban a bencés rendbe lépett. 1910–11-ben gimn.-i tanár Győrben, 1911–15-ben főisk.-i tanár Pannonhalmán, 1915–30 között gimn.-i tanár és könyvtáros Esztergomban, 1928–29-ben Rómában volt tanulmányúton, 1930-tól Pápán, 1933-tól 1942-ig Esztergomban házfőnök és a rendi gimn. ig.-ja; ugyanitt az Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat Múzeumának ig.-ja. 1942-től a Kat. Középiskolai Főhatóság főig.-ja, 1948-tól nyugalmazott lelkész a bp.-i Római fürdői plébánián. Munkássága főként a m. történelem, a helytörténet és az ókeresztény régészet körébe vág. Számos cikket, tanulmányt, középisk.-i tankönyvet és tudományos művet írt. – F. m. A magyar pénz története az Árpádok idejében (Bp., 1912); Művelődés Magyarország földjén a magyar honfoglalás előtt (Bp., 1925); Ország és nyelv (határok és nemzetiségek) a magyar történelemben (Bp., 1928); Pannónia őskereszténysége (Bp., 1932); Szemelvények a magyar történelem kútfőiből (Bp., 1944); Szent István király a honalapító (Bp., 1946).
