Balogh János
Balogh János (Gyula, 1877. máj. 14. – Moszkva, 1957. ápr. 8.): törvényszéki bíró, újságíró. A debreceni jogak.-n tanult (1895–99), jogi doktorátust Kolozsvárott szerzett (1902). Bp.-en bírói vizsgát tett (1903). 1899-től törvényszéki gyakornok volt. Fehértemplom községben, majd Csakovón lett jegyző, 1908-tól Aranyosmaróton bíró, 1914-ben Adonyban a járási törvényszék vezetője, 1914 végén Székesfehérvárott törvényszéki bíró. 1918-tól vett részt az MSZDP munkájában. A Tanácsköztársaság idején a székesfehérvári forradalmi törvényszék vádbiztosa. 1919. aug. 19.-én letartóztatták, 7 évi fegyházra ítélték. 1922. júl.-ban a hadifogolycsere keretében a SZU-ba került. Tagja lett az SZK(b)P-nek. 1923 végétől a Marx-Engels Intézetben tudományos munkatársként, később a Sarló és Kalapács szerkesztőségében fordítóként dolgozott. 1931–36-ban tagja volt a Szovjet Írók Szövetségének. Külföldön megjelenő m. újságok közölték cikkeit (az USA-beli Új Előre, a kanadai Munkás, a Kassai Munkás). A II. világháború végén az Igaz Szóban közölte több írását. 1946 végén hazatért Mo.-ra. Békés községben részt vett az MKP megszervezésében. 1949-től a vecsési községi tanács tagja volt. 1954-ben, felesége halála után visszatért a SZU-ba. Emlékek Leninről címmel lefordította Krupszkaja könyvét (Moszkva, 1932). Írt elbeszéléseket, színdarabokat is.
