Balogh Jenő
Balogh Jenő (Devecser, 1864. máj. 14 – Bp., 1953. febr. 15.): jogász, igazságügyminiszter, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1901, r. 1912, t. 1937–49). 1888-ban a bp.-i egy, magántanára (büntetőjog). Rövid bírósági szolgálat után 1891-től az igazságügymin. törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1897-től ítélőtáblai bíró volt. 1900–10 között a bp.-i egy. tanára (büntetőjog), 1910-től közoktatásügyi államtitkár és nemzeti munkapárti programmal ogy.-i képviselő. 1913. jan. 4-től 1917. jún. 16-ig igazságügymin. Ezután a politikai élettől visszavonult. Több liberális jogalkotás (fiatalkorúak büntetőjoga, a büntetés feltételes felfüggesztése, képviselőházi bíráskodás, börtönügyi igazgatási reformok, próbára bocsátás stb.) mellett számos reakciós jellegű törvény (esküdtszékek hatáskörének korlátozása, ogy.-i választási törvény, törvényhatósági választási törvény, háborús felhatalmazási törvények kiegészítése stb.) kezdeményezője. Az MTA-nak 1920–35-ben főtitkára, 1940–43-ban másodelnöke volt. A ref. konvent világi elnöke, 1927-től felsőházi tag. – F. m. A sértett fél jogköre a büntetőjogban (Bp., 1887); A folyamatos és folytatólagos bűncselekmények (Bp., 1885); A delictum collectivum (Bp., 1886); A bűnvádi perrendtartás magyarázata (I–III., Edvi Illés Károllyal és Vargha Ferenccel Bp., 1897–1900); Magyar bűnvádi eljárási jog (Bp., 1901); A magyar büntető perjog tankönyve (Bp., 1906); A fiatalkorúak és a büntetőjog (Bp., 1909).
