Balogh Kálmán
Balogh Kálmán (Szolnok, 1835. szept. 28. – Bp., 1888. júl. 15.): fiziológus, farmakológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1864, r. 1877). A pesti egy.-en szerzett orvosi oklevelet. 1860-tól tanársegéd a bp.-i élettani tanszéken. 1862-ben magántanár szövettanból. 1863-tól az elméleti orvostan tanára a kolozsvári, 1867-től 1871-ig a pesti egy.-en; 1871-től 1883-ig az általános kórtan helyettes, 1871-től 1888-ig a gyógyszertan ny. r. tanára a bp.-i egy.-en. A szabadságharc utáni idők kiemelkedő, központi személyisége volt. A kórszövettan oktatásának és művelésének hazai úttörője. A mo.-i kísérletes gyógyszertan megalapítója. Kutatásokat végzett a rákkal és egyéb daganatokkal, a gyulladásokkal, különféle alkaloidok hatásával kapcsolatosan. A sejtkórtannak és Pasteur tanításainak hazai ismertetője. Elsők között végzett hazánkban bakteriológiai kutatásokat (anthrax, pneumonia kórokozói). Markusovszky Lajos segítőtársa volt az Orvosi Hetilap szerkesztésében és az egy.-i oktatás fejlesztésében. Munkáit a harcos materializmus és antiklerikalizmus szelleme hatotta át. – F. m. Az ember élettana (Pest, 1862, az MTA nagyjutalmát kapta érte 1862-ben); Általános kór- és kórjelzéstan (Pest, 1865); Gyógyszertan (Pest, 1866); Orvosi Műszótár (Bp., 1883). – Irod. Hőgyes Endre: Emlékbeszéd B. K., az MTA l. tagja felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1890. VI.); Hahn Géza: A materialista irányzat kialakulása a magyar orvostudományban (Orsz. Orvostört. Kvtár Közl. 1955. 1. füz.).
