Balogh Károly
Balogh Károly (Krasznacégény, 1895. febr. 13. – Bp., 1973. máj. 4.): orvos, fogorvos, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1952). Oklevelét a bp.-i tudományegy. orvosi karán szerezte (1917). 1920-ban avatták orvosdoktorrá. 1921-től 1935-ig a bp.-i stomatologiai klinikán gyakornok, adjunktus volt, 1933-ban egy.-i magántanári képesítést szerzett a fogbetegségek kór- és gyógytana tárgykörből. 1940-től a bp.-i István Kórház szájsebészeti osztályának főorvosa, 1944-től a stomatologiai klinika ig.-ja volt. 1945 után 7 éven át az egy. dékánja, 1952-ben a bp.-i orvostudományi egy. fogorvostudományi karának megszervezője és 1964-ig dékánja volt. Főleg a száj daganatos betegségeivel, a fogeredetű gyulladásokkal, gerontológiával, a nyelv és az ízérzés élet- és kórtanával foglalkozott. Számos, ma is használt műszert (ínyletoló, szájsebészeti sebkampó stb.) szerkesztett. 1963-tól a hallei Leopoldina tagja volt. Szakirodalmi munkássága gazdag és sokoldalú. Munkásságát Árkövy-emlékéremmel (1963), MTA nagydíjjal (1963) ismerték el. – F. m. A stomatologia tankönyve (Bp., 1948); Fogászat (Bp., 1950, 1964); Fogeltávolítás (Bp., 1957); Gerostomatologie (Molnár Lászlóval, Schranz Dénessel, Bp.–Leipzig, 1962); Szájsebészet (Skaloud F.-cel, Varga I.-vel, Berényi B.-val, Bp., 1962); A fog- és szájbetegségek megelőzése (Huszár Györggyel, Sugár Lászlóval, Bp., 1965); A nyelv (Lelkes Károllyal, Bp., 1965). – Irod. Huszár György: B. K. (A m. fogászat története, Bp., 1965); Varga István: B. K. (Fogorvosi Szle, 1973. 5. sz.); B. K. (Orv. Hetil., 1973. dec. 2.); Huszár György-Schranz Dénes: A fogorvoslás oktatása és a Fogorvostudományi Kar kialakulása, működése 1945-1975 között (Bp., 1976).
