Bán Frigyes
Bán Frigyes (Kassa, 1902. jún. 19. – Bp., 1969. szept. 30.): filmrendező, Kossuth-díjas (1950, 1952, 1954), érdemes művész (1952), kiváló művész (1966). 1922-ben kezdett a filmmel foglalkozni. 1939-ben jutott el első önálló filmjéig (Mátyás rendet csinál). 1945 előtt forgatott filmjei közül a Velencei Filmfesztiválon is bemutatott Egy éjszaka Erdélyben (1940) emelkedett ki. Az 1943-ban készült Tengerparti randevú az első bolgár-m. közös film volt. Klasszikus alkotása Szabó Pál Lakodalom–Keresztelő–Bölcső c. regényéből forgatott Talpalatnyi föld (1948), amely az államosított m. filmipar legelső, és a m. hangosfilm történetének harmadik világsikerű filmje volt. Filmje, a Semmelweis (1953) Karlovy Varyban a legjobb életrajzi film diját nyerte el (1953). Életének utolsó szakaszában az irónia, a javító szándékú humor, a szatirikus ábrázolásmód volt rá jellemző (Csendes otthon, 1957; Rangon alul, 1960; Felmegyek a miniszterhez, 1961; Büdösvíz, 1966); de a romantikus regények megfilmesítése sem volt tőle idegen (Szegény gazdagok, 1959). – I. f. Zavaros éjszaka (1940); Háry János (1940); Utolsó dal (1940); Az éjszaka lánya (1942); Éjjeli zene (1943); Mezei próféta (1947); Úri muri (1949); Rákóczi hadnagya (1953); A császár parancsára (1956); Csigalépcső (1957); Szent Péter esernyője (1958); Napfény a jégen (1961); Pénzcsináló (1964); Kár a benzinért (1964). – Irod. Balázs Béla: Jegyzetek a „Talpalatnyi föld”-ről (Szabad Nép, 1948. dec. 18.); Molnár Miklós: Talpalatnyi föld (Csillag, 1949. 2. sz.); Sas György: 26 film után (Film, Színház, Muzsika, 1959. márc. 27.); Zilahi Jenő: Reflektorfényben B. F. Kossuth-díjas filmrendező (Pest megyei Hírlap, 1967. febr. 12.); Karsai Kulcsár István: B. F. (Filmvilág, 1969. 20. sz.); Bán Róbert: 400 sor B. F.-ről (Film, Színház, Muzsika, 1972. aug. 2.); Thurzó Gábor: Ők hárman (Film, Színház, Muzsika, 1976. aug. 14.).
