Bán Jenő
Bán Jenő (Dunapataj, 1919. márc. 19. – Bp., 1979. nov. 12.): sakkozó, sakkpedagógus. Bp.-en a Kölcsey Ferenc Reálgimn.-ban, majd a Pázmány Péter Tudományegy. Orvosi Karán tanult. Tanulmányait 1943-ban ösztöndíjasként Bolognában fejezte be. Orvosként azonban nem dolgozott, életét teljesen a sakkozásnak szentelte. 1945-ben megszerezte a mesteri címet. A háború utáni első sakkszövetségben, a MADOS-ban (Magyar Dolgozók Orsz. Sakkszövetsége) vidéki titkárként a vidék sakkéletét szervezte. Szakértőként közreműködött a versenyszabályok és a minősítési rendszer kidolgozásában. Kitűnő sakkpedagógus volt: 1957-ben, a cím bevezetése után, az elsők között kapta meg a mesteredzői címet, miután 1956-ban egyik edzőkísérője volt a moszkvai sakkolimpián 2–3. helyen végzett m. csapatnak. Jelentős szakírói tevékenysége. 1951–1972 között szerk.-je volt a Magyar Sakkélet c. folyóiratnak, egyben annak végjátékrovatát is vezette. – F. m. A sakkjáték elemei (Asztalos Lajossal, Bp., 1952, 1956); A VII. magyar sakkbajnokság (Bp., 1952); A végjátékok taktikája (Bp., 1954, 1962); A X. magyar sakkbajnokság (Pogáts Józseffel, Bp., 1955) Végjátékiskola (Bp., 1965). A végjátékok taktikája c. műve megjelent angol (1963, 1972) és német (1988) kiadásban is. Angliában lemezre is vették, vak sakkozók részére.
