Bánóczi József, Weisz
Bánóczi József, Weisz (Szentgál, 1849. júl. 4. – Bp., 1926. nov. 20.): irodalomtörténész, filozófus, az MTA l. tagja (1879). ~ László rendező apja. Bp.-en, Bécsben, Berlinben, Lipcsében, Párizsban és Londonban tanult. 1875-től bp.-i középisk.-tanár, 1878-tól a bp.-i egy.-en a filozófiatörténet magántanára, majd c. ny. rk. tanára, 1887-től az Izraelita Tanítóképző ig.-ja. A Kisfaludy Társ. tagja. 1884-től 1893-ig Bacher Vilmossal szerk. a Magyar Zsidó Szemlét, alapításától haláláig az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat évkönyvét, Alexander Bernáttal együtt a Filozófiai Irók Tárát (1881–1919). Sajtó alá rendezte Mikes Kelemen, Berzsenyi Dániel, Zrínyi Miklós műveit. Nagy érdemei vannak a filozófia klasszikusainak, különösen Kant műveinek hiteles tolmácsolásában. – M. Révai Miklós élete és munkái (Bp., 1878); Kisfaludy Károly és munkái (I–II., Bp., 1882–83); A magyar romanticizmus (Bp., 1882). – Irod. Zlinszky Aladár: B. J. l. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1932); Kiss Arnold: B. J. egyénisége (Izr. Magy. Irod. Társ. Évk., Bp., 1932).
