Bányai Éva
Bányai Éva (Bp., 1924. jún. 26. – Bp., 1984. júl. 27.): vegyész, kandidátus (1955). A bp.-i tudományegy.-en szerzett vegyészi oklevelet 1948-ban, majd a Hungária Kénsavgyárban dolgozott. 1950-től a Bp.-i Műszaki Egyetem (BME) általános és analitikai kémia tanszékének oktatója és kutatója volt három évtizeden keresztül. Kandidátusi disszertációjában az analitikai kémiában használatos csapadékcseréléses reakciókkal foglalkozott. Fő kutatási területe a kémiai indikátorok elmélete és gyakorlata volt, valamint a radioanalitika. Több egyetemi jegyzet társszerzője, ilyen a Kémiai analízis gyakorlatok (Bp., 1954), az Erdey Lászlóval készített Kémiai indikátorok (Bp., 1958), és a Műszeres analízis (Bp., 1960). Az indikátorokról írott 1972-ben a Pergamon Pressnél is megjelent kötetével nemzetközi elismerést vívottki. – F. m. Laboratóriumi technika (társszerzőkkel, Bp., 1952); Analitikai zsebkönyv (társszerzőkkel,Bp., 1955); Kémiai indikátorok (Bp., 1961); Tabele de calcul in chimica analitica (Bukarest, 1961); Elektrokémiai analitikai módszerek (társszerzőkkel, Bp., 1965); Chemické indikatory (Bratislava, 1967); Acidbase indicators. Indicators (Oxford, 1972); Radioanalitika. Izotópok ipari alkalmazása (társzszerzőkkel, Bp., 1972); Analitikai kézikönyv (társszerzőkkel, Bp., 1974); Elektroanalitika (Pungor Ernővel, Bp., 1974); Analitikusok kézikönyve (társszerzőkkel, posztumusz Bp., 1987). – Irod. Végh Ferenc: A BME Ált. és Anal. Kém. Tansz. tudományos munkássága (Bp., 1975); Szabadváry Ferenc: É. B. (Per. Polyt. Chem. Eng., 1985).
