Bányai Kornél
Bányai Kornél (Újbánya, 1897. aug. 26. – Szolnok, 1934, aug. 31.): költő. Részt vett az I. világháborúban; fogságba esett. Öt évig élt hadifogolyként Szibériában, Turkesztánban. Első verseskötetei az SZU-ban jelentek meg. Hazatérése után az esztergom-tábori polgári isk.-ban volt tanár. 1927-ben szerk. a Forrás c. antológiát; Tanulmánykötet c. gyűjteményes munkájában (Párizs, 1927) tanulmánya jelent meg Balassi Bálintról. – F. m. Búzák születése és halála (versek, Omszk, 1918); Örök arc (trilógia, Taskent, 1920, és Bp., 1925); Közelebb a földhöz (versek, Bp., 1931). – Irod. Németh László: B. K. (Nyugat, 1927); Hajnal Anna: B. K. (Irod. tört. 1950. 1. sz.); Féja Géza: A forradalom költő-küldöttje (Népszabadság, 1962. nov. 7.); Várkonyi Nándor: Írók magukról (Életünk, 1964. 3. sz.).
