Bányász Tibor
Bányász Tibor (Sárospatak, 1927. máj. 8. – Bp., 1987. máj. 26.): orvos, belgyógyász, diabetológus. Isk.-it Sárospatakon végezte. 1944-ben szüleivel együtt koncentrációs táborba, Dachauba deportálták, majd őt Auschwitzba szállították. 1945-ben nyerte vissza szabadságát. Érettségi után 1946–1951 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegy. Orvostudományi Karát végezte el. A II. évfolyamtól kezdve az Élettani Intézet, majd a Kórélettani Intézet demonstrátora volt. 1952-ben Bp.-re költözött és kezdetben a tuberkulózis patológiájával foglalkozott. Az MTA Orvosi Osztályán dolgozott. Klinikai működése 1956-ban indult. A Péterffy Sándor utcai Kórház II. sz. Belgyógyászati Osztályán lett segédorvos, majd alorvos. Laboratóriumi (1956) és belgyógyászati (1960) szakorvosi képesítést szerzett. Éveken át központi témája a cukorbetegség volt, a gondozás köréből számos alapvető és továbbképző közleménye jelent meg. 1962-től 1973-ig a kőbányai Bajcsy Zsilinszky Kórház II. sz. Belgyógyászati Osztályán adjunktus, majd 1968-tól az utókezelő osztály főorvosa. 1970-től foglalkozott gerontológiával. A diabeteses betegek gondozását végezte a X. ker. Kísérleti Cukorbeteggondozó Intézetben. Számos közleménye jelent meg e témakörből is. 1973-tól a Péterffy Sándor utcai Kórház D belosztályának osztályvezető főorvosa. Főleg az idős cukorbetegek, valamint a hypertoniások cerebrovascularis károsodása témakörrel foglalkozott. 1970-től a Magy. Gerontológiai Társ. tagja, majd vezetőségi tagja. Többmint 70 közleménye jelent meg. – Irod. Dr. Vértes László: In memoriam Dr. B. T. (A Magy. Gerontológiai Társ. 102. tudományos ülésén, 1987. okt. 12.).
