Bárány Róbert
Bárány Róbert (Bécs, 1876. ápr. 22. – Uppsala, 1936. ápr. 8.): magyar származású svéd orvos, egyetemi tanár, Nobel-díjas (1914). Orvosi oklevelét Bécsben szerezte, majd belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat folytatott. 1905-től a bécsi orvosi egy. fülészeti klinikáján dolgozott, Politzer asszisztense, majd 1909-től docens volt. Az I. világháborúban hadikórházi osztályvezető orvos, a fül-orr-gégészet vezetője, 1915-ben hadifogolyként orvosi szakmai felügyelő volt. 1916-ban a svéd kormány közbenjárására szabadult ki. 1926-tól haláláig az uppsalai egy. fül-orr-gégészeti tanszékének tanszékvezető egy.-i tanára volt. 1960-ban Bárány Társulat alakult Uppsalában, melynek szümpozionait 5 évenként tartják. A magas kitüntetést a belső fülben levő egyensúlyérző szerv (vesztibuláris apparátus) élet- és kórtanával kapcsolatos munkáiért kapta. Leírta az egyensúlyérző funkciók vizsgálati, valamint kidolgozta a friss lövési sérülések sebészeti ellátási módszereit, továbbá az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására javasolt műtéti eljárást. Számos szakközleménye jelent meg. Munkásságát több magas szakmai kitüntetéssel ismerték el, így Politzer-díjjal (Boston, 1912), Guyot-díjjal (Groningen, 1914), a svéd Orvostársaság Jubileumi Érmével (1925). – F. m. Physiologie und Pathologie (Funktionsprüfung) des Bogengang-Apparats beim Menschen (1906); Vestibularapparat und Zentralnervensystem (1911). Irod. Bárány Anders: Várpalotától Uppsaláig (Fiz. Szle, 1996.)
