Baranyi Károly
Baranyi Károly (Újvidék, 1894. nov. 3. – Újvidék, 1978. márc. 13.): szobrász. Gyermekéveit Újvidéken és Karlócán töltötte. A bp.-i tudományegy. bölcsészeti karán három félévet hallgatott természetrajz-földrajz szakon, majd visszatért Újvidékre, ahol festészetet tanult. Szobrászati tanulmányait Bp.-en kezdte és Párizsban Camille Garnier-nál fejezte be. Első kiállítása Bp.-en volt a Nemzeti Szalonban, 1919-ben. 1935-ben visszatért Újvidékre, ahol a szobrászat mellett kerámiával is foglalkozott. Ikarosz c. szobrával 1937-ben első díjat nyert. A II. világháború után a focşani fogságból Mo.-ra tért vissza. Szegeden bekapcsolódott a szegedi képzőművészek egyesületének munkájába. 1957-től Újvidéken élt. Kiállították szobrait Jugoszláviában, a Szovjetunióban, Nyugat-Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Angliában. 1973-ban Bp.-en az Ernst Múzeumban rendeztek kiállítást szobraiból. Jubileumi kiállítását 1974-ben az újvidéki Radivoj Cirpanov Munkásegyetemen rendezték meg 55 év szobrászat c.-mel. Szobraiban a Vajdaság életét és alakjait örökítette meg. A Vajdasági Képzőművészeti Egyesület érdemes művésze lett (1967). Az Újvidék város Október Díjával tüntették ki (1969). – M. Ikarosz szárnyán (önéletrajz, Szabadka, 1970). – Irod. B. K. élete és művei (Baranyiné Markov Zlata bevezetésével, Újvidék, 1974). – Szi. Pap József: Egy szoborra (vers, B. K. élete és művei c. kötetben).
