Baráth Ferenc
Baráth Ferenc (Kunszentmiklós, 1844. nov. 3. – Bp., 1904. szept. 5.): irodalomtörténész, író. Ref. teológiát végzett Debrecenben és Pesten. 1865–66-ban a Lónyay családnál nevelő, s növendékével együtt a jénai egy.-en tanult. 1866–67-ben ceglédi gimn. tanár, majd 1867–69-ben Edinburghben tanult teológiát. 1869-től 1900-ig a bp.-i ref. gimn. tanára. 1882-ben a Magyar Philosophiai Szemle megindítója és 1884-ig egyik szerk.-je. A korabeli lapokban számos cikke, tanulmánya és verse, valamint középiskolai tankönyve jelent meg. Több külföldi munkát (Carlyle: A francia forradalom története, Bp., 1875–78) fordított magyarra. Sajtó alá rendezte Vörösmarty Mihály összes műveit (1871). – F. m. Aesthetika (Pest, 1872); Irodalmi dolgozatok (Bp., 1895); Dalok (Bp., 1896).
