Barcsay Ábrahám
Barcsay Ábrahám (Piski, 1742. febr. 2. – Csóra, 1806. márc. 6.): költő. Az erdélyi Barcsai fejedelmi család leszármazottja. A nagyenyedi ref. kollégiumban tanult. 1762-ben szülei halála után a bécsi m. testőrség tagja lett s itt Bessenyei írói köréhez tartozott. 1777-ben katolizált, 1778-ban házasságot kötött gr. Bethlen Zsuzsannával. Részt vett a francia és a török háborúban. 1790-ben kinevezték m. testőrezredessé. 1794-ben vonult nyugalomban marossolymosi birtokára. Részt vett a megélénkülő erdélyi politikai életben, a Martinovics-per után rövid időre letartóztatták. Költeményei jórészt barátaihoz (Bessenyei, Báróczi, Orczy Lőrinc és Ányos Pál) írt verses levelek. A nemesi felvilágosodás útján haladva elítélte a hódító háborút és a fejedelmi zsarnokságot. – F. m. Erkölcsi mesék (Bécs, 1775); Két nagyságos elmének költeményes szüleményei (B. és Orczy Lőrinc versei, kiadta Révai Miklós, Pozsony, 1780); Költeményei (Sajtó alá rendezte Szira Béla, Magy. Irod. Ritkaságok 25., Bp., 1933). Irod. Zombory Izidor János: B. Á. élete és költészete (Bp, 1895); Döbrentei Gábor: B. Á. (életrajz és kéziratban maradt versek, Erdélyi Múz. 1914); Waldapfel József: A magyar irodalom a felvilágosodás korában (Bp., 1957).
