Barkóczy Ferenc, gróf
Barkóczy Ferenc, gróf (Csicsva, 1710. okt. 15. – Pozsony, 1765. jún. 18.): esztergomi érsek, hercegprímás. A teológiát Rómában végezte. 1730-ban iváncai prépost, majd egri kanonok és a város plébánosa lett. 1740-ben szepesi préposttá, majd tenegriai c. püspökké, 1741-ben titkos tanácsossá, 1743-ban pedig a hétszemélyes tábla bírájává nevezték ki. 1744. dec. 8-tól egri püspök, Heves és Külső-Szolnok vm. főispánja volt. 1761-ben esztergomi érsekké, 1762-ben pedig valamennyi mo.-i oktatási intézet főfelügyelőjévé nevezték ki. Nagy pártolója volt a tudományoknak. 1756 körül Egerben a Royer nyomdászcsalád közreműködésével nyomdát állított fel, s ezt 1762-ben Esztergomba telepítette. Hatalmas előkészületeket tett az érsekségnek és a káptalannak Nagyszombatból Esztergomba való visszatelepítésére. Ennek során ő kezdte meg az esztergomi vár falainak és a középkori székesegyház maradványainak lebontását. – Irod. Meszlényi Antal: Egy barokk főpap, B. F. érsekprímás (Vigilia, 1966. 3. sz.).
