Baross Gábor
Baross Gábor (Pruzsina, 1848. júl. 6. – Bp., 1892. máj. 9.): a dualizmus korszakának egyik legkiemelkedőbb gazdaságpolitikusa, a korszerű magyar kereskedelem és közlekedés megalapítója, miniszter. A pesti egy.-en hallgatott jogot, majd Trencsénben lett megyei tisztviselő. Itt lapot alapított és szerk. magyar, német és részben szlovák nyelven, amelyben bátran bírált, főleg közigazgatási visszásságokat. 1875-től mint szabadelvű párti képviselő Tisza Kálmán híve volt. 1883-tól közlekedési államtitkár, 1886. dec. 29-től 1889. jún. 15-ig közmunka- és közlekedésügyi, ezután 1892. máj. 8-ig kereskedelemügyi miniszter. Működése az elmaradt magyar gazdasági élet fejlesztésében korszakalkotó. Nevéhez fűződik a vasútvonalak nagy részének államosítása, a vasúti hálózat további fejlesztése, a vagon- és mozdonypark jelentős növelése, a vasúti ún. zónadíjszabás mo.-i megalkotása, amellyel leszállította a hosszú távok és a távoli államok forgalmának személyi viteldíjait. A teherárudíjszabás új kialakításával a mezőgazdasági termékek versenyképességét, a kereskedelem és az iparfejlesztés érdekeit nagymértékben szolgálta. Kiépítette Fiume kikötőjét, fejlesztette a dunai hajózást (a Vaskapu szabályozása stb.), a magyar tengerhajózást, megalkotta az első modern úttörvényt. Az ipari szakoktatást 63 tanonciskola és több ipari szakiskola létesítésével fejlesztette. Megalapította a Postatakarékpénztárat, egyesítette a postát és távirdát, kötelezővé tette az állami vasutaknál a magyar nyelven való levelezést a német helyett, a vasúti tisztviselőknél a magyar nyelvtudást. Trefort Ágoston halála után (1888 aug. 22.) egy hónapig vallás és közoktatásügyi miniszter, 1889-ben három hónapig belügyminiszter is volt. Közlekedéspolitikájában Széchenyi reformeszméinek megvalósítója. – Irod. Gyömrei Sándor–Vértesy Miklós: B. G. (Bp., 1937.)
