Barta István
Barta István (Szentes, 1910. dec. 28. – Bp., 1966. ápr. 20.): történész, a történettudományok doktora (1964). Egy.-i tanulmányait a szegedi, majd 1932-től az Eötvös-kollégium tagjaként a bp.-i tudományegy.-en végezte; 1935-ben tanári, valamint bölcsészdoktori oklevelet nyert. 1936 végétől a bp.-i Egyetemi Könyvtárban ideiglenes gyakornok. 1941-től a Teleki Pál Tud. Intézetben intézeti tanár, közben 1942–43-ban a berlini Collegium Hungaricum ösztöndíjasa. 1945-től 1949-ig, megszűnéséig a K-európai Tudományos Intézet, ezt követően pedig a Történettudományi Intézet munkatársa, 1960-tól főmunkatársa. Megindulásától szerk. az Értekezések a történettudományok köréből új sorozatát. Középkori művelődéstörténeti kutatásokat folytatott, az 1940-es évek második felétől pedig Kossuth Lajos Összes munkái kiadásával (Bp., 1948–66) kapcsolatban a m. reformkor, valamint az 1848–49-i forradalom és szabadságharc sok fontos kérdését tisztázta és helyezte új, marxista megvilágításba. Számos tanulmánya jelent meg a szaklapokban (Erdélyi Múzeum, Századok, Revue d’Histoire Comparée, Acta Historica) stb. Kiadta Széchenyi István válogatott írásait (Bp., 1959). – F. m. Egyház és állam viszonya Magyarországon a középkor végén (Disszertáció Bp., 1935); Hadtörténelmi Olvasókönyv (Bp., 1955, 1848–49-es fejezetei); A magyar nép története 1711–1849 (a Kultúra Világa sorozatban, Bp., 1965); A fiatal Kossuth (Bp., 1966). – Irod. Tilkovszky Loránd: B. I. (Hadtört. Közl. 1966); B. I. (Századok, 1966); B. I. (Tört. Szle, 1966.)
