Bartalis János
Bartalis János (Apáca, 1893. jan. 29. – Kolozsvár, 1977. jan. 5.): költő. Kolozsvárt tanítói, Bp.-en polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Első versei Kosztolányi Dezső támogatásával 1916-ban a Nyugatban jelentek meg. 1920-ban a Dés közelében fekvő Alsókosályra költözött, földműveléssel foglalkozott. 1926-ban Kolozsvárt jelent meg első: Hajh, rózsafa c. verseskötete, majd 1930-ban a Nap madara (Bp.) és Föld a párnám (Kolozsvár) c. kötetei. A székely balladákon és a Nyugat költőin iskolázott versei a falusi idillt, a kétkezi munkás önérzetét, a paraszti életforma derűjét és az erdélyi táj szépségét fejezték ki. Rímtelen és kötetlen verseire, valamint ember- és munkakultuszára az Erdélyben is elterjedő expresszionizmus hatott. Költészete nagy közönséget vonzott, ő maga a marosvécsi Helikon tagja, az Erdélyi Helikon és a Pásztortűz állandó munkatársa volt. 1933-ban kosályi gazdasága tönkrement, Mo.-ra költözött, Ráckevén, majd Pilisvörösvárott volt polgári isk. tanár. 1937-ben Bp.-en jelent meg Világ térein gázolók c. verseskötete, visszatért a kötött és rímes vershez, költői hangja egyszerűsödött. A szülőföldjétől elszakadt költő honvágyának adott hangot. 1941-ben visszaköltözött Erdélybe, s letelepedett Kolozsváron. 1943-ban A mezők áldása címen Bp.-en jelentek meg összegyűjtött versei. Szembefordult a háborúval és a fasizmussal, 1945 után tevékenyen vett részt a romániai magyar irodalom életében. 1955-ben adta ki Bukarestben Válogatott versek, 1957-ben Pedig tavasz jő, 1959-ben Új mezők és új dalok felé c. kötetét. Felújítva a kosályi versek hangját, a természet szépségéről és az erdélyi falu életének átalakulásáról énekelt. Kései költészete, Idő, ne fuss (Bukarest, 1965), Nyugtalanságok (Bukarest, 1969) és Veresbegymadár (Bukarest, 1973) c. köteteiben az ifjúság és a múlt iránt érzett nosztalgiát, bölcs és derűs közérzetét, néhány szép versben a közelgő búcsú fájdalmát fejezte ki. Költői életművét Versek (I-II., Bukarest, 1963, 1968) c. kötetei gyűjtötték egybe, Legszebb versei (Bukarest, 1966) c. kötetében válogatást adott. Emil Giurgiuca fordításában románul is jelent meg kötete: Poezii (Bucureşti, 1968). Ifjúságának emlékeit, költői indulásának történetét Az, aki én voltam (Bukarest, 1972) c. könyvében dolgozta fel. Verseinek fordításai francia, lengyel, német, olasz, román antológiákban is megjelentek. – Irod. Kántor Lajos: Az egyszerűség vonzása (Igaz Szó, 1963); Kozma Dezső: B. J. (Igaz Szó, 1967); Szekér Endre: Búcsú B. J.-tól (Forrás, 1977. 3. sz.); Pomogáts Béla: Búcsú B. J.-tól (Élet és Irod., 1977. 2. sz.); Rónai Mihály András: B. és Valeri (Népszabadság, 1977. jan. 16.). – Szi. Bárdosi Németh János: Pedig tavasz jő. B. J. könyvére (vers, A lélek hangjai, Bp., 1974).
