Bartók György
Bartók György (Nagyenyed, 1882. aug. 3. – Bp., 1970. nov. 26.): filozófus, ref. teológiai és egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1927, r. 1945–1949). ~ György ref. püspök fia. A teológiát és az egy.-i tanulmányait a kolozsvári tudományegy.-en végezte. Lipcsében és Heidelbergben tanult még tovább (1905–06). Lelkészi (1905), bölcsészdoktori (1906), majd középisk. tanári oklevelet szerzett (1907). Tanár Kolozsvárott (1906–07), a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban (1907–09). 1909-től teológiai tanár a Kolozsvári Ref. Teológiai Ak.-n. A Sárospataki Ref. Főisk.-n teológiai (1908), Kolozsvárott A morális filozófia és története tárgykörből egy.-i magántanárrá képesítették (1912), majd a bölcselet ny. r. tanárává nevezték ki (1917). E tanszékét a kolozsvári egy. bp.-i (1919-21), szegedi (1921-40) és újbóli kolozsvári működése idején (1940–44) is betöltötte; közben az egy.-i Acta Sectio Philosophica szerk.-je (1922-38), dékán (1926–27), prodékán (1927–28). Bp.-re költözött (1944), a Bp.-i Ref. Teológiai Akadémián a filozófia tanára (1946–49). A szubjektív idealizmus nézeteit képviselte. A kolozsvári Böhm Károly Társaság alapító tagja, a Magy. Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagja volt. – F. m. Az akaratszabadság problémája (Kolozsvár, 1906); Kálvin, mint nevelő (Nagyenyed, 1909); Gr. Széchenyi István gondolkodása (Kolozsvár, 1910); Az erkölcsi érték philosophiája (Kolozsvár, 1911); Böhm Károly tana és személyisége (Kolozsvár, 1913); Erdélyi János gondolkodása (Kolozsvár, 1914); Petőfi lelke (Bp., 1922); A philosophia lényege (Szeged, 1924); Kant (Kolozsvár, 1925); Az erkölcsi értékeszme története (I-II., Szeged, 1926-35); Böhm Károly (Bp., 1928); Forradalom és reformáció (Szeged, 1932); A középkori és újkori filozófia története (Bp., 1935); Történet és értékelés (Szeged, 1939); A filozófia lényege és problémái (Bp., 1947).
