Bartos Irén
Bartos Irén (Bp., 1917. dec. 15. – Düsseldorf, 1981. febr. 18.): balettművész és pedagógus. A bp.-i Operaház balettiskolájában végezte szakmai tanulmányait Pótz Malvin, Jan Cieplinski, Brada Rezső, majd Nádasi Ferenc irányításával. Az operaházi balettegyüttesnek 1932-ben lett tagja, 1940-től magántáncosa. 1942-től a kolozsvári Nemzeti Színház, 1946-tól a Szegedi Nemzeti Színház társulatánál volt magántáncos, s ekkor kezdődött pedagógiai munkássága is. 1949-ben tért vissza a bp.-i Operaház balettegyütteséhez magántáncosként és pedagógusként, de közben az újonnan megalakuló Állami Balett Intézetben is tanított, valamint a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesénél. 1971-től külföldön élt: az Esseni Folkwang Hochschule tanára lett. 1972-től a düsseldorfi Deutsche Oper am Rhein, 1976-tól a kölni Operaház balettmestereként működött. – F. sz. Vízitündér, majd Királylány (kor. Harangozó Gyula: Bartók Béla A fából faragott királyfi); Japán baba (kor. Cipplinski: Babatündér); Kokott (Vashegyi Ernő: Biharinótája); Swanilda (Delibes: Coppélia); Kocsmárosné (kor. Harangozó Gyula: Csárdajelenet); Lány (kor. Lőrincz György: A csodálatos mandarin); Mária (Csajkovszkij Diótörő-szvit). – Irod. K. E. (Kaposi Edit): Bartos Irén (Táncművészet, 1981. 5. sz.).
