Baumgarten Sándor Andor
Baumgarten Sándor Andor (Bp., 1893. júl. 26. – Róma, 1975): esztétikus. A bp.-i tudományegy.-en jogi doktorátust nyert (1916), 1918–29-ben ügyvéd volt. Szakított a jogi pályával és külföldi egy.-eken művészettörténeti tanulmányokat folytatott, többek közt Párizsban az École du Louvre nevű művészettörténeti főisk.-án (1933–38). Marucelli Fiorentino e l'Ungheria (Bp., 1938) c. disszertációjával a Sorbonne-on 1938-ban doktorált. Hazatérése után történelmi, esztétikai és művelődéstörténeti munkásságot fejtett ki, cikkei jelentek meg az Esztétikai Szemle, az Egyetemes Philologiai Közlöny, a Diárium, a Nouvelle Revue de Hongrie, Gazette de Hongrie, Revue des Études Hongroises, a Revue de Littérature Comparée hasábjain. Főleg a francia-m. kapcsolatok érdekelték, e vonatkozásban számos érdekességet derített fel. Legterjedelmesebb műve A szabadság kóbor lovagja c. Teleki Sándor-életrajz (München, 1962). 1948-ban végleg Párizsban telepedett le, és rövid időre UNESCO-alkalmazásba lépett. Hazai kapcsolatait mindig ápolta, gyakran látogatott Mo.-ra. – F. m. A modern szellem esztétikája (Bp., 1948). – Irod. Szerdahelyi István: A magyar esztétika története, 1945–1970 (Bp., 1976); Bajomi Lázár Endre: Emlékezés B. S.-ra (Magy. Nemzet, 1978. 180. sz.).
