Beliczay Gyula
Beliczay Gyula (Révkomárom, 1835. aug. 10. – Bp., 1893. ápr. 30.): zeneszerző. Pozsonyban Kumliknál, később Chistellynél tanult zongorát. Már ebben az időben is komponált. 1851-57 között Bécsben mérnöki tanulmányokat folytatott. 1858-tól 1871-ig Bécsben vasúti mérnök. Bécsi tartózkodása alatt J. Hoffmann, Fr. Krenn, Nottebohm zeneszerzés- és Czerny, A. Halm zongoratanítványa. 1871-től Pesten élt. 1872-86 között az államvasutak főmérnöke. 1888-tól a Zeneak.-n a zeneelmélet tanára. A németes stílusban dolgozó m. zeneszerzők (Volkmann után) legkiválóbb képviselője. Mendelssohn és Schumann romantikus irányához kapcsolódik. – M. Zenekari művek (d-moll szimfónia, 1888; A-dúr szimfónia, 1892; Suite de bal, 1891 stb.), kamarazene (g-moll vonósnégyes; A-dúr vonósnégyes, 1889; B-dúr vonósnégyes; Esz-dúr zongorahármas, 1884? ), zongoraművek (variációk magyar népdalokra, magyar albumlapok, etűdök stb.), egyházi zene (F-dúr mise, 1867; Ave Maria, 1870), kórusművek Uhland, Reinick, Heine, Eötvös költeményeire, dalok. Írása: A zene elemei (tankönyv, Bp., 1891). – Irod. Életrajzvázlata (Apollo, 1874. m. sz.); A. Janitschek: Julius von B. (1889); Nekrológ (Zeneak. Évk., 1892/93); Th. Bolte: J. B. (Neue Zeitschrift für Musik, 1915. V.); Sonkoly István: B. Gy. (Magy.. Zenei Szle, 1943. 5. sz.)
