Benamy Sándor
Benamy Sándor (Sáp, 1899. máj. 6. – Bp., 1989. okt. 13.): író, újságíró, műfordító. Felesége Ábel Olga újságíró. Tanulmányait Bp.-en a Keleti Akad.-a végezte 1918-ban. 1920-tól újságíró Erdélyben a kolozsvári Új Kelet c. lapnál (1920-1922), a Párizsi Újságnál (1922-1924), a temesvári Pester Lloydnál (1924-1926). 1927-ben Kolozsvárott Gaál Gáborral avantgárd irodalmi folyóiratot adott ki (Erről van szó). Megszakításokkal munkatársa volt a Nagyváradi Naplónak, a kolozsvári Munkásújságnak, 1930-tól 1934-ig a Brassói Lapoknak. Lapjai megbízásából rendszeresen küldött cikkeket külföldi utazásairól. Útleírásait Ben Ami néven adta ki (Új Palesztina, Wien, 1925; Európától Ázsiáig, Wien, 1925, Bp., 1938, Barbusse előszavával). 1934-ben Bp.-re költözött. Írásaiból és fordításaiból élt. Kiemelkedő fordítása Solohov: A csendes Don (1934-1935) és Dosztojevszkij: Bűn és hűnhődés (1943) c. regénye. A II. világháború után a Magyar Nap c. napilap szerkesztőségében (1947-1948). 1948-ban a MAFIRT dramaturgiáján dolgozott, 1949-től nyugdíjazásáig (1959) a Magy. Rádió dramaturgja volt. Színpadra kerültek darabjai: Kajüt (Új Színház, 1929); Vissza a háborúba? (Kolozsvári Magyar Színház, 1933); Fordulat (Egressy Színpad, 1956). Önéletrajzi művei: A XX, században éltem (Bp., 1966); Állampolgár voltam Közép-Európában (Bp., 1983). – F. m. Modern irodalmi műveltség kézikönyve (Ábel Olgával, Bp., 1941); Mielőtt belepi őket a por. Barangolások és találkozások két kontinensen (Bp., 1942); Forduló világ (regényes korrajz, Bp., 1948); Keserű kenyér (riportok, Bp., 1953); Hetvendolláros utazás. Körbe Európán (Bp., 1965); A pakompartos, az agglegény és a kisfiú (r., Bp., 1975); Nemi arisztokrata, nemi proletár. Századunk változásai (Kortörténet drámákban, Bp., 1978); VII. Izétől Szent József Attiláig (emlékirat és korrajz, Bp., 1980); K. L. mérnök naplója (regényes korrajz, Bp., 1982); Nagy Karola. 1906-1933 (Bp., 1984); Egy szállodai szobalány regénye (Bp., 1985); Rémtettek a szex és a téboly világából (novellák, kisr.-ek, íróportrék, Bp., 1986); Ösztönök erdeje (kisr., színmű, Bp., 1987) – Irod. Marx József B. S. kilencven éves (Élet és Irod., 1989. 19. sz.); Bódy Tóth Elemér: Búcsú B. S.-tól (Élet és Irod., 1989. 43. sz.); Zöldi László: A legöregebb magyar író halálára (Népszabadság, 1989. okt. 16.).
