Benedek Károly
Benedek Károly (Bp., 1889. máj. 30. – Koblenz, 1964. ápr. 27.): író, újságíró. Jogot és államtudományt tanult Bp.-en és Párizsban. Költőnek és festőnek indult, 1910-től újságíró. Jászi Oszkár köréhez tartozott. A Világ c. napilap külpolitikai szerk.-ségének tagja (1912-1914), olasz és svájci tudósítója (1914-1918). A Károlyi Mihály vezette köztársaság alatt a berni m. követség sajtőfőnöke. 1919-ben Bernből Bécsbe költözött, a Zürcher Zeitung megbízásából a dunai államok tudósítója (1922-ig), majd 1922-től 1938-ig Párizsban a bécsi Neues Wiener Journal főtudósítója. Több nyugati folyóirat közölte történelmi és politikai tanulmányait, esszéit, portré-interjúit. A háborús évek megszakították munkáját. 1942-től 1960-ig Spanyolo.-ban élt, politikai-radikális újságírói tevékenysége mellett irodalmi munkásságot folytatott. Tagja volt a córdobai Kir. Akad.-nak. Cikkei jelentek meg a müncheni Látóhatárban, ill. Új Látóhatárban, a párizsi Irodalmi Újságban, az Új Hungáriában, az amerikai Az Emberben. Spanyol tárgyú kulturális, tudományos és történelmi beszámolói a Szabad Európa Rádióban hangzottak el. 1960-ban Bécsben telepedett le. Megalakulása óta a nemzetközi PEN Klub tagja volt. Irodalmi hagyatékát özvegye, ~ Alice gondozza. – M. Das iberische Erbe (Gernsbach, 1990); Cseng a múlt … egy lélek dalol (versek, Bp., 1990). – Irod. Borbándi Gyula: Egy elveszett eszmény száműzöttje- B. K. (Új Látóhatár, 1985. 4. sz.).
