Benka Gyula
Benka Gyula (Békéscsaba, 1838. ápr. 8. – Szarvas, 1923. ápr. 30.): tanár, pedagógiai író, költő, újságíró és szerkesztő. Bölcsészetet és teológiát Sopronban és Pozsonyban tanult, majd a berlini egy.-en filozófiai és nyelvészeti tanulmányokat folytatott. 1862-ben került a szarvasi ev. gimn.-hoz tanárnak, melynek 1884-től 1908-ig ig.-ja volt. Az 1862-63-as tanévben a gimn. felsőbb osztályaihoz kapcsolva megszervezte a tanítóképzőt, amelyet 1907-ben önállósított. Az ének-zenei kultúra, a dél-alföldi kulturális élet központi alakja. A neveléstudomány minden területével foglalkozott. Felismerte a pszichológia nagy jelentőségét a pedagógiában, már az 1870-es években a tapasztalati lélektan, valamint a gyermek- és fejlődéslélektan kérdéseivel foglalkozott. Haladó pedagógiai írásai többek között a nevelés néhány alapfogalmát, a leánynevelést, a nők társadalmi szerepének emelését, a munka pedagógiai jelentőségét érintik. Radikális demokrata nézetei érvényre jutottak társadalmi tevékenységében és publicisztikájában egyaránt. – F. m. A békési ág. hitv. ev. egyházmegye tulajdonát képező s az általa fenntartott szarvasi főgymnasium története (Gyoma, 1895); Az iskola és a társadalom (kézirat); Iskolaszervezettan (kézirat, közli Tóth Lajos, Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Int. Évk., 1962). – Irod. Tóth Lajos: B. Gy. nevelői egyénisége és tásadalompolitikai szemlélete (Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Int. Évk., 1962); Tóth Lajos: B. Gy. munkássága és a szarvasi nevelőképzés százéves története (Szarvas, 1964. Biográfia és részletes B.-bibliográfia).
