Benke József
Benke József (Kálnok, 1781. júl. 18. – Diósgyőr, 1855. aug. 15.): színész, a második pesti színésztársulat egyik vezető tagja. Jókainé Laborfalvi Róza színésznő apja. A nagyenyedi kollégiumban tanult, majd színésznek állt Kolozsvárott, ahol Kotsi Patkó János legkitűnőbb tanítványa volt. Ernyi Mihály társulatával 1806-ban jött Pestre. Főképp hős- és apaszerepeket játszott. Legjobb szerepe Galotti (Lessing: Emília Galotti) volt. Írásaiban az állandó pesti játékszín megteremtéséért lépett fel, megírta a második pesti színjátszó társaság történetét, darabokat írt és fordított a műsor számára. 1810-től 1815-ig vándorszínész és színig. volt, a színpadról visszavonulva 1820-tól leányisk.-i ig. lett Miskolcon. – M. A theatrum célja és haszna (Buda, 1809); Magyar játékszíni almanach (Pest, 1810; ebben: A Nemzeti Játszó Társaság története 1806-1810); Verses mesék Nicolai után (Miskolc, 1817); Három találós mese (Miskolc, 1818); A diósgyőri búcsú Mária napján (Miskolc, 1824); Reviczky főispán beiktatására (Miskolc, 1828); A Pesten felállítandó magyar játékszínről (Pest, 1832). Színművei: Salamon fiatalsága (1810); Az ó- és új világ (1810). – Irod. Karacs Teréz: A régi magyar színészetről (Arad, 1888); Gyalui Farkas: A magyar színjátszás székely nagyjai (Kolozsvár, 1929). Szi. Jókai Mór: Tengerszemű hölgy; Ignácz Rózsa: Róza leányasszony (r., Bp., 1942).
