Benoschofsky Imre
Benoschofsky Imre (Bp., 1903. febr. 6. – Bp., 1970. júl. 5.): országos vezető főrabbi. A bp.-i tudományegy.-en bölcsészdoktorátust (1926), majd rabbioklevelet (1928) szerzett. 1926-tól lágymányosi, 1928-tól budai rabbi, 1936-tól főrabbi, 1960-tól országos vezető főrabbi volt. 1945-től haláláig az Orsz. Rabbiképző Intézet homiletikai és vallásfilozófiai professzoraként is működött. Cikkeit közölték az IMIT Évkönyvei, a Budai Hitközség Értesítője, az Új Élet, a Heller Bernát- (1941), a Löw Immánuel- (1947) és a Pfeiffer Izsák-emlékkönyv (1950). Beszédei és teológiai írásai széles körű műveltségről tanúskodnak. Részt vállalt a papi békemozgalomban és a Hazafias Népfront munkájában. – F. m. Majmuni arisztotelizmusa (doktori értekezés, Bp., 1926); Zsidóságunk tanításai (összefoglaló teológiai és vallástörténeti tanulmány, 1941); Maradék-zsidóság (teológiai írások, Bp., 1946); Harminc év után (beszédek, Bp., 1958). – Irod. Scheiber Sándor: B. I. beszédeiről (előszó, Harminc év után, Bp., 1958).
