Beöthy István
Beöthy István (Tenke, 1882. júl. 20. – Székesfehérvár, 1979. okt. 4.): r. k. pap. 1900-01-ben Veszprémben, 1901-05-ben a bécsi Pazmaneumban végezte teológiai tanulmányait. 1905-ben Becskén szentelték pappá. Káplán 1905-ben Zalamernyén, 1905-07-ben Murakeresztúron. 1908-ban teológiai doktorátust szerzett. 1907-től tanulmányi felügyelő és a szentírástudomány tanára a veszprémi szemináriumban, 1914-15-ben a szeminárium aligazgatója. 1915-ben szentszéki ügyész, 1916-ban a középisk. hittanárokat képesítő bizottság tagja lett. 1918-tól plébénos és kerületi esperes Sümegen, 1919-től az állami főreálisk. püspöki biztosa. 1923-tól zsinati vizsgáló, 1926-tól c. somogyvári apát, 1933-tól az Észak-Zala Actio Catholicaig.-ja. 1935-től veszprémi kanonok, zsinati bíró, az Irgalmas Nővérek intézetének ig.-ja, 1936-tól 1940-ig a szeminárium rektora és a főtanfelügyelő állandó h.-e. 1937-től a középisk. hittanárok püspöki főbiztosa, 1940-től somogyi főesperes, 1941-43-ban a székesegyházi plébánia adminisztrátora, 1943-tól székesegyházi főesperes, 1945-től provikárius és éneklő kanonok, 1946-tól pápai prelátus. 1947-től hitoktatási főfelügyelő, 1957-től provikárius, 1963-tól szentszéki bíró, 1970-től nagyprépost, 1972-től újra provikárius, 1973-tól szentszéki elnök. Jelentős egyházszervezői tevékenységet fejtett ki a veszprémi egyházmegyében.
