Berzsenyi Dániel
Berzsenyi Dániel (Egyházashetye, 1776. máj. 7. – Nikla, 1836. febr. 24.): a felvilágosodás és a romantika közötti korszak nagy lírikusa, a klasszikus verselés kiemelkedő mestere; az MTA r. tagja (1830). Apja ~ Lajos Vas vm.-i földbirtokos. Késve iratkozott be Sopronban középisk.-ba, s tanulmányait nem fejezte be. 1795-ben rövid ideig Keszthelyen önkéntes katona. 1795-től néhány évig apja mellett élt, majd 1798-tól kemenessömjéni birtokukon gazdálkodott. 1799-ben feleségül vette távoli rokonát, a 15 éves Dukai Takách Zsuzsannát. 1803-ban Niklára költözött, itt élt haláláig. A gazdálkodás mellett verseket kezdett írni. Költői működéséről először Kis János 1803-ban adott hírt Kazinczynak. 1808-ban eljuttatta verseit Kazinczy Ferencnek, aki bírálatot írt róluk s javításokat javasolt. A kötet 1813-ban jelent meg Helmeczy Mihály gondozásában, a székesfehérvári és pesti papnövendékek költségén. A kiadás ügyében 1810. márc.-ban és 1813. márc.-ban Pestre utazott, itt találkozott Kölcsey Ferenccel, Szemere Pállal, Vitkovics Mihállyal. A Mondolat című dunántúli gúnyirattal kapcsolatos vita elidegenítette Kazinczytól. Kölcseynek 1817-ben megjelent bírálata vitára ingerelte; ettől kezdve kevés verset írt, hosszadalmas, sokszor terméketlen esztétikai tanulmányokat folytatott. 1819-20-ban hosszabb időt töltött Sopronban. Hosszú hallgatás után 1825 körül ismét szerepelni kezdett az irodalmi életben. Néhány levelet váltott Széchenyi Istvánnal. Esztétikai művei (Poétai Harmonistika stb.) mellett értekezést írt a parasztság helyzetéről A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól címmel. Ebben jobb bánásmódot követel a jobbágyoknak, s időszerű gazda sági reformok érdekében száll síkra. Részt vett Pesten több akadémiai gyűlésen. 1835-től egészsége megrendült, munkáit kénytelen volt abbahagyni. Költészetében a korabeli m. nemesség legjobbjainak élmény- és érzelmi világa, belső világnézeti küzdelme tükröződik. Lírájának művészi tetőpontját 1805-07-ben, a napóleoni háborúk idején írt nagy hazafias ódái jelentik. Ezekben a közösséghez szólva figyelmeztet a nemzetet fenyegető veszélyre, és bátor helytállásra hív fel. Kazinczy hatására kezdi magáévá tenni a felvilágosodás eszméit, költői leveleiben az ész és a tudomány hatalmát hirdeti. Nagy erejű szuggesztív költői nyelve és stílusa révén is a m. romantikus líra legfontosabb előkészítője. – M. Összes művei. Költelem s folyóbeszéd (kiadta Döbrentei Gábor, Buda, 1842); B. D. versei (kiadta Toldy Ferenc, Bp., 1860); B. D. költői művei (kiadta Merényi Oszkár, Bp., 1936, kritikai kiadás); B. D. összes művei (kiadta Merényi Oszkár, Bp., 1956). – Irod. Váczy János: B. D. életrajza (Bp. 1895); Horváth János: B. D. Egy fejezet a magyar ízlés történetéből (1924); Halász Gábor: B. lelkivilága (Symposion, 1926); Németh László: B. (Bp., 1937); Füst Milán: Emlékezések és tanulmányok (Bp., 1956); Waldapfel József: Irodalmi tanulmányok (Bp., 1957); Vargha Balázs: B. (Bp., 1959) Horváth János: B. és íróbarátai (Bp., 1960); Merényi Oszkár: B. D. (Bp., 1966). – Szi. Deák Gyula: B. estéje (Dráma, Nyugat, 1920); Vörösmarty Mihály, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Képes Géza, Vas István, Takáts Gyula, Kalász Márton versei.
