Bisztray Gyula
Bisztray Gyula (Fogaras, 1903. jan. 18. – Bp., 1978. jan. 3.): irodalomtörténész, könyvtáros, egyetemi tanár. Az enyedi Bethlen-kollégiumban tanult, ahol Áprily Lajos volt az irodalomtanára. A bp.-i egy.-en szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1923–24-ben a Nemzeti Újság munkatársa, majd 1926-ban az Orsz. Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ, 1927-től 1934-ig az Egyetemi Könyvtár tisztviselője volt, számos kritikája, esszéje, tanulmánya jelent meg. Közben 1928–29-ben állami ösztöndíjjal a párizsi École des Bibliothecaires hallgatója. 1936-tól a Magyar Szemle h. szerk.-je, 1937-től a Magyar Szemle Társaság főtitkára. 1934-től 1945-ig a Vallás és Közoktatásügyi Min.-ban (VKM) dolgozott, a népművelési, majd az egyetemi ügyosztályon. 1943-tól egy.-i magántanár Bp.-en, 1945–49-ben a III. sz. m. irodalomtörténeti tanszék tanára, 1950-től haláláig az MTA munkatársa. Az irodalomból elsősorban a próza érdekelte. Kiadta Gyulai Pál kritikai dolgozatainak egy gyűjteményét, a Régi Magyar Költők Tárában a Bocskai-kor kéziratait és irodalmi emlékeit, Sárosi Gyula, Jókai, Petelei István, Móricz Zsigmond több művét, nagyapjának, ~ Károly 48-as honvédtisztnek A régi Erdély c. forrásértékű emlékiratait. Szerk. Kerecsényi Dezsővel A magyar próza könyve c. antológiát (I-II., Bp., 1942–48) és Király Istvánnal Mikszáth összes művei kritikai kiadását, ez utóbbiból 31 kötetet ő rendezett sajtó alá; számos névtelenül megjelent írásáról állapította meg Mikszáth szerzőségét. Kiadásait a feldolgozás pontossága, a gondos, elmélyült jegyzetek jellemzik. A Jókedvű magyar irodalom (Bp., 1968) és a Jókedvű magyar tudósok (Bp., 1972) c. anekdotagyűjtemények a humor iránti érzékét bizonyítják. – M. Színházi esték (Bp., 1942); Éltem én is Árkádiában (versek, Bp., 1943); Író és nemzet (tanulmányok, Bp., 1943); Mikszáth néprajza (Salgótarján, 1972); Könyvek között egy életen át (Bp., 1976). – Irod. Sz. F.: Egy élet könyvek között (Magy. Nemzet, 1977. jan. 19.); R. I.: B. Gy. (Kritika, 1978. 2. sz.); (-y): B. Gy. emléke (Magy. Nemzet, 1978. 2. sz.); Vargha Kálmán: B. Gy. (Irod. tört. Közl., 1978. 2. sz.).
