Bóday Gábor, Czekelius Günther
Bóday Gábor, Czekelius Günther (Nagyszeben, 1897. jún. 15. – Bp., 1989. jún. 28.): bányamérnök. I. világháborús katonai szolgálata után, 1918-ban kezdte bányamérnöki tanulmányait az ausztriai Pribramban, majd Leobenben folytatta, és a Berlin-Charlottenburgi Műszaki Egy.-en fejezte be (1922). Két évig Németo.-ban (Bitterfeld) barnaszén külfejtési és brikettgyári üzemben dolgozott, 1924-től az Ajkai Kőszénbánya Rt.-nál gépészeti üzemvezető, 1928-tól 1947-ig bányaig. Az 1935-től az Egyesült Izzóhoz került bánya vezetőjeként nevéhez fűződik a bányák bővítése, rekonstrukciója, a padragi új bányaüzem megnyitása. A II. világháború végén, a német csapatok visszavonulásakor megakadályozta az üzemek felrobbantását, ezzel biztosította a folyamatos termelő munkát. 1947-48-ban a MASZ (Magyar Állami Szénbányák) központjában, ill. a Nehézipari Min. Bányászati Főosztályán megszervezte az első üzemgazdasági osztályt. 1949-től Komlón irányította a termelést mint a bányatröszt koksz-szén termelésének főmérnöke. 1958-ban nyugdíjazását kérte. 1959-től haláláig a Szabadalmi Hivatal külső munkatársaként m.-német szakfordító volt. Szakcikkei az Anschnitt (Bochum) c. folyóiratban, a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. Magyarra fordította Ch. Delius 18. században írt művét: Anleitung zu der Bergbaukunst... (Bp., 1963). A Magyar Bányászati Egyesületnek 1930-tól tagja, 1972-től t. tagja volt. Hosszú ideig gondozta az Egyesület könyvtárát. Munkásságát Mikoviny- (1972), Zorkóczy- (1973), Soltz (1976) emlékéremmel ismerték el. – F. m. A szénaprózódás kérdései (Bp., 1964). – Irod. Martos Ferenc: B. G. emlékezete (Bány. és Koh. Lapok, 1989. 3. sz.).
