Bodnár Zsigmond
Bodnár Zsigmond (Nagykároly, 1839. febr. 9. – Csillaghegy, 1907. aug. 24.): irodalomtörténész. 1855-től r. k. papnövendék Kalocsán. 1859-től a kalocsai érseki irodában, 1860-tól Pesten a Religió szerkesztőségében dolgozott. 1861-ben pappá szentelték. 1861-től falusi káplán, ill. nevelő, 1865-71 között gimn. tanár Nagyszombatban. 1870-ben tanári vizsgát tett. 1871-től szegedi, 1872-től 1905-ig, nyugdíjazásáig bp.-i főreálisk. tanár. 1874-ben kilépett az egyházi rendből. 1875-től a bp.-i egy. magántanára. A Petőfi Társ. tagja. 1878-80 ban a Havi Szemle, 1881-ben a Magyar Szemle szerk.-je. Mint filozófus az idealista etika művelője, irodalomtörténeti, irodalomelméleti írásaiban eredeti gondolkodó volt. Társadalmi vonatkozású cikkeket, novellákat, középisk. tankönyveket is írt. – F. m. Chateaubriand és kora (Nagyszombat, 1867); B. Zs. irodalmi dolgozatai (Bp., 1877); Urania, Kármán és Pajor (Bp., 1880); A magyar irodalom története (I-III., Bp., 1891-93, befejezetlen); Példák (1-5. füz., Bp., 1893-94); Szellemi haladásunk törvénye (Bp., 1892); Az eszmeerő magyarázata (Bp., 1894); Az erkölcsi törvény alkalmazása (Bp., 1896); Erkölcsi kérdések (Bp., 1897); Eötvös és Kemény (Bp., 1905). – Irod. Nagy József: B. Zs. (Irod. tört. Közl. 1908.)
