Bogár János
Bogár János (Decs, 1898. márc. 31. – Gyuró, 1975. szept. 15.): református lelkész. A gimn.-ot Szekszárdon kezdte, majd több éves katonai szolgálat után Bp.-en 1921-ben fejezte be. Teológiát 1921-1925 között Bp.-en tanult. A bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karán is hallgatott 2 félév nyelvészetet és irodalomtörténetet. A debreceni egy. hittudományi karán gyakorlati teológia és egyházjog szakcsoportban 1932-ben doktorátust szerzett. Segédlelkész volt Alcsuton, Bicskén, Gyurón és Lovasberényben 1925-26-ban, lelkipásztor Gyurón 1926-1975 között. 1930-40 között Bereczky Alberttel és Tildy Zoltánnal szerk. a Református Igehirdető c. szakfolyóiratot. 1920-21-ben rendes munkatársa a Szántó-Vető c. hetilapnak, 1931-től az Őrálló politikai rovatvezetője volt. Lelkipásztori tevékenysége mellett foglalkozott biztosítástörténettel, tűzoltóságtörténettel és növénynemesítéssel. Számos cikke jelent meg különféle lapokban (-ár, b. j.) jelzettel is. – M. Mezőföld népe (Bp., 1922); Kísértések tüzében (Székesfehérvár, 1931); Az egyházi évkör kialakulása és hatása az igehirdetésre, különös tekintettel a ref. ker. egyház istentiszteletére (Debrecen, 1932); Fejér megye szerepe a magyar biztosítás történetében (Székesfehérvár 1963). – Irod. Szénási Sándor: Imádság háború után (Ref. Egyház, 1975. 12. sz.).
