Bognár Emil
Bognár Emil (Rózsahegy, 1907. márc. 20. – Bp., 1980. szept. 30.): orvos, röntgen- és tüdőgyógyász szakorvos. Orvosi diplomáját Bp.-en a Pázmány Péter Tudományegy. Orvosi Karán szerezte 1934-ben. 1940-ben röntgenorvosi, 1943-ban tüdőgyógyász szakképesítést nyert. Medikusként az Orsz. Szociálpolitikai Intézet orvosi laboratóriumában, majd a diploma megszerzése után egy évig a bp.-i egy. Kórtani Intézetében dolgozott. 1935-től az Újpesti Kórházban a röntgen-laboratóriumban és a tüdőosztályon segédorvos. 1944-ben átvette a Tbc Gondozó IV. ker. Baross utcai Gyógyiskola vezetését annak átszervezéséig (1946-ig). A Gárdi Jenő által létesített Gyermektüdőbeteg Gondozóból (melynek addig is orvosa volt) Nagybudapest létrejöttekor, 1949-ben létrehozta az Északi Iskolaszakorvosi Rendelőintézetet, az ország első isk. gyermekpoliklinikáját, amelynek 1968-ig ig.-ja, 1977-ig röntgentfőorvosa volt. Elnöke volt a Fodor József Iskolaegészségügyi Társ.-nak, és az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakcsoportjának. Több kongresszuson is részt vett, így 1958-ban a Novi Smokovec-i higiénés kongresszuson, 1963-ban Rómában a IV. Iskolahigiénés Világkongresszuson. 1967-ben Szófiában járt tanulmányúton az Egészségügyi Min. küldötteként. 60 tudományos közleménye, több egészségügyi ismeretterjesztő cikke jelent meg.
