Bóné András
Bóné András (1655 ? – Nagyvárad, 1707. szept.): végvári vitéz, II. Rákóczi Ferenc ezeres kapitánya. Részt vett Thököly harcaiban, majd a törökök kiűzéséért folyó háborúkban. Az 1690-es évek elején Bihardiószegen telepedett le. 1703. máj.-ban Rákóczit a határon váró bihari jobbágyok vezetője; innen hazament falujába és hozzálátott az elégedetlenek szervezéséhez. Rákóczi tiszai átkelésének hírére 1703. júl. 19-én ~ és vezértársa, Gödény Pál, csapataikkal megrohanták a diószegi császári katonaságot, amiért a német zsoldban álló bihari rácok – miközben a bihari felkelők jó része Kálló ostromában Rákóczit segítette – Váradolaszinál és Pocsajnál elégtételt vettek rajtuk. Bercsényi váradolaszi győzelmét követően ~ Bélfenyérnél, Belényesnél (1704), majd jóval utóbb Szentandrásnál (1705) győzelmeskedett lovasezredével a rácokon. Közben 1703 őszén részt vett az erdélyi hadjáratban, Bonchidánál Orosz Pállal győzelmet aratott a császáriakon; az addig velük tartó székelyek nagy részét megnyerte Rákóczi ügyének. Rákóczi Örvénd és Vértes Bihar vm.-i falvakkal jutalmazta hadi szolgálatait. – Irod. Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata (Századok, 1951, 1-2. sz.); Gottreich László: A bihari nép harca 1703-1704-ben (Hadtört. Közl. 1955. 3-4. sz.); Kuruc vitézek folyamodványai 1703-1710 (Összeállította Esze Tamás, 1955).
