Borics Pál
Borics Pál (Sirok, 1908. júl. 19. – Bp., 1969. nov. 4.): szobrász. Mint kőfaragó iratkozott be a bp.-i Iparrajzisk.-ba, ahol Vesztróczy Manó és Fülöp Elemér tanítványa volt (1934–41). 1941-től szerepelt rendszeresen kiállításokon. Zárt formájú, tömbszerű, nagy felületeket összefogó sommázó előadásmódja elsősorban a kőben érvényesült, de foglalkozott fémművességgel és fafaragással is. Nagyvonalúan fogalmazott figurái erővel és mozgással telítettek. Portretistának is jelentős volt. Egerben (1966) s a Műcsarnok kamaratermében (1969) volt gyűjteményes kiállítása. Édesanyám c. márványszobra az MNG-ben van. Pingvin család c. kompozícióját Bp.-en a Lakatos úti lakótelepen állították fel. – Irod. N. Pénzes Éva: B. P.-ról (Művészet, 1968. 6. sz.); Márffy Albin: B. P. szobrászművész (Művészet, 1970. 1. sz.) Pogány Ö. Gábor: B. P. emléke (Művészet, 1971. 8. sz.).
