Boross Elemér, Bronstein
Boross Elemér, Bronstein (Bp., 1900. febr. 4. – Bp., 1971. nov. 26.): költő, színműíró, dramaturg. Nehéz gyermekkor után, saját magát eltartva végzett középisk.-t. A Tanácsköztársaság idején részt vett a frontszínházak szervezésében. Ave Mária c. drámáját ekkor mutatták be. Első, az expresszionizmus felé hajló verseskötete 1920-ban jelent meg, Kosztolányi Dezső elismerően méltatta a Nyugatban. 1922-ben Szegény, szegény koporsókészítő c. elbeszélésével megnyerte a Világ novellapályázatát. 1929-ben az Új Színház több mint kétszázszor játszotta a Vakablak c., börtönben, elesett emberek között játszódó színművét. A darabot az USA-ban és más külföldi színpadon is előadták. 1930-ban a Magy. Színpadi Szerzők Egyesületének vezetőségi tagja, 1931-ben a Forgószél, 1932-ben a Világrekord c. tragikomédiáját, 1933-ban Tisztelet a kivételnek c. szociális tartalmú vígjátékát adták elő. 1935-ben a Nemzeti Színházban bemutatták Szegény lányok c. vígjátékát. 1934-ben L. M. Ehrwein álnéven jelent meg antifasiszta regénye. 1938-ban írt regénye Az éneklő fűrész a kisemberek szomorú sorsáról szól. 1939–44-ben a fasiszta törvények miatt hallgatásra kényszerült. Munkaszolgálatra rendelték. 1945–46-ban a Magyar Irók Szövetségének egyik megszervezője és főtitkára. 1947–49-ben a Színpadi Szerzők egyesületének titkára volt. 1949-ig, nyugdíjazásáig a Jókai Színház (a későbbi Thália Színház) dramaturgja. Több kabaréjelenet sikeres szerzője volt. – M. Ábel (versek, Békéscsaba, 1920); Világrekord (vígjáték, Bp., 1932); Berlinben történt (r., álnéven, Bp., 1934); Életjel (versek, Bp., 1941); Velük voltam (visszaemlékezések, Bp., 1969). – Irod. Bálint Lajos: B. E. hetven éves (Élet és Irod., 1970. 6. sz.).
