Bözödi György, Jakab
Bözödi György, Jakab (Bőzöd, 1913. márc. 9. – Bp., 1989. nov. 25.): romániai magyaríró, szociográfus, történész. A kolozsvári unit. kollégiumban tett érettségit (1931), utána két évig teológus. 1933-tól a kolozsvári egy.-en jogot és bölcseletet hallgatott. Versei, novellái jelentek meg az Ellenzék és a Keleti Újság c. napilapokban. Folyóiratot szerk. Marosvásárhelyen (Székely Szó). 1935-től 1957-ig Kolozsvárott élt, a Hitel c. folyóirat munkatársa, 1940-től az Egyetemi Könyvtár tisztviselője. Folyóiratok cikkírója (Pásztortűz, Ellenzék, Erdélyi Helikon, Korunk). A falukutatási mozgalomhoz kapcsolódott történeti és szociográfiai munkája (Székely bánja, 1938). Mo.-on a Kelet Népe közölte írásait (1941). Kolozsvárott a Termés c. évnegyedes folyóirat egyik alapítója (1942), szerk.-je (1944-ig). 1945 után részt vett az 1848-1849-es Történelmi Ereklye Múz. rendbehozásában és vezetésében. Az 1950-es években egy ideig szövetkezeti könyvelő, majd büntető században a Duna-deltai építkezéseken dolgozott. 1957-től Marosvásárhelyen akadémiai kutató volt nyugdíjaztatásáig (1975). Mint nyugdíjas részt vett az Akadémia kiadásában megjelent Revolutia de la 1848-1849 din Transilvania c. sorozat (I. 1977., II. 1979) munkálataiban. Bp.-en 1939-ben Baumgarten-jutalomban részesült. -M. Székely emberek, zsidó istenek (Jegyzetek a székely szombatosokról) (Kolozsvár, 1935); Székely bánja (szociográfia, Kolozsvár, 1938, Bp., 1939, Bp., 1985); Romlás (r., I-II. Bp., 1940); Nyugtalan pásztorok (r., és elb., Bp., 1942., Bukarest, 1968); A tréfásfarkas (Bágyi János meséi, Bp., 1943); Repedt csupor (elb., Bp., 1944); Erdély szabadságharca (1848-1849) a hivatalos iratok, levelek és hírlapok tükrében (bev. Balogh Edgár; Kolozsvár, 1945); Rebi néni feltámadása (nov., Kolozsvár, 1945); Eladó temető (elb., Sepsiszentgyörgy, 1945); Hazafelé (vál. elb., Marosvásárhely, 1958); Az eszös gyermök (Bágyi János meséi, Bp., 1958); Nap és árnyék (versek, Izsák József utószavával, Bukarest, 1979). – Irod. B. Gy. műhelyében. Balogh Edgár, Gáll Erno, Kiss József, Panek István, Benkő Samu írásai (Igaz Szó, 1969. 3. sz.); Kiss Gyula: B. Gy. (Alföld, 1970. 1. sz.); Mihály Ildikó: B. Gy. elbeszéléseiről (Kortárs, 1970. 8. sz.); Marosi Ildikó: Abszolút szabálytalan... (Közelképek. Húsz romániai magyar író, Bukarest, 1974); Szőcs István: B. Gy. 65 éves (Igaz Szó, 1978. 3. sz.); Gáll Ernő: Népét szolgáló társadalomkutató (Nemzetiség, erkölcs, értelmiség, Bp., 1978); Kiss Jenő: Vonások egy arcképhez (Emberközelből, Bp., 1979); Czine Mihály: A feltámadó ember (Élet és Irod., 1983. 11. sz.); Csiki László: Utószó (Székely bánja, Bp., 1985); Cynolter Károly: A székelyek fölfedezése (Élet és Irod., 1986. 8. sz.); Csapody Miklós: B. és a Székely bánja (Életünk, 1986. 9-10. sz.); Bodor Pál: Székely bánja. B. Gy. hetvenöt éves (Élet és Irod., 1988. 11. sz.); Szőcs István: A hetvenhetedik (Utunk, 1989. 51. sz.); Berkes Erzsébet: B. Gy. halálára (Magy. Nemzet, 1989. 290. sz.); Czine Mihály: Búcsú B. Gy.-től (Tiszatáj, 1990. 2. sz.); Gálfalvi György: B. Gy. galibái (Látó, Marosvásárhely, 1990. 2. sz.). – Szi. Ferenczes István: B. Gy. sírjánál (vers, Látó, 1990. 2. sz.).
