Bretán Miklós
Bretán Miklós (Naszód, 1887. márc. 25. – Kolozsvár, 1968. dec. 1.): operaénekes (bariton), rendező, zeneszerző. Kolozsvárott jogot tanult és ezzel párhuzamosan a Farkas Ödön vezette zeneisk.-ba járt. 1908-ban Gh. Dima és G. Sorban ajánlására Astro-ösztöndíjjal egy évig a bécsi zeneak.-n, 1909-től áll. ösztöndíjjal a bp.-i Zeneak.-n folytatta tanulmányait; operaénekesi diplomát szerzett. Sopronban, Pozsonyban és Nagyváradon működött (1913–17). 1917-ben Kolozsvárra szerződött Janovics Jenő társulatához. Különösen karakterszerepekben aratott sikert. 1922-ben a kolozsvári román opera tagja lett, itt vezető rendezőként működött. 1922-től 1940-ig harminc operát rendezett. Ő fedezte fel a nagy román tenoristát, Traian Grozavescut. Jelentősebb operái: Az esti csillag (Eminescu Luceafărul versének hatása alatt komponálta, bem. 1921); Golem (Kacér Illés szövegére, bem. 1924); Rovine hősei (bem. 1935); Horea (bem. 1937). Több m. és román verset zenésített meg. 1945 után részt vett a kolozsvári opera újjáépítésében és megszervezte a román dalszínházat. – F. sz. Escamillo (Bizet: Carmen); Mephisto (Gounod: Faust); Scarpia (Puccini: Tosca); címszerep (Verdi: Rigoletto). – Irod. Jordáky Lajos: B. M. – a színpad és a zene költője (Magy. Zene, 1969. 2. sz.); Thury Zsuzsa: Barátok és ellenfelek (r., Bp., 1979).
