Brodszky Ferenc
Brodszky Ferenc (Rákospalota, 1902. jan. 23. – Bp., 1974. nov. 18.): gordonkaművész, zenepedagógus és zenetörténész. Művészi oklevelét 1928-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n szerezte. A húszas években a viola la gamba és a csembalójátékát is elsajátította. 1930-tól kezdve évtizedeken át hangversenyezett, főként a régi zene korhű előadását szorgalmazta. 1923-tól 1936-ig az Újpesti Konzervatóriumban és két magánzeneisk.-ban tanított. 1934-ben Veszprémbe nevezték ki zeneisk.-ig.-nak, s ezzel párhuzamosan Székesfehérvárott, Szombathelyen és Győrött tanított gordonkát, zongorát, zeneelméletet és zenetörténetet. 1942-től ismét a fővárosban élt. A Fodor Zeneisk.-ban mint titkár működött (1943–47), közben a lant és a gitár kezelését sajátította el. 1948-tól a Fővárosi Zeneisk. Szervezet megalakulásakor előbb szervező, majd 1949-től 1966-ig, nyugdíjazásáig tanított. Szerk. a Thesaurus Musicus c. sorozatot. Számos cikke jelent meg az Új Zenei Szemle c. folyóiratban. Legjelentősebb kiadványai: Klasszikusok gitárra; Lieder und Tänze der Vorklassik. Stücke aus dem XVII. bis XVIII. Jahrhundert; Haydn: 6 kismartoni szonáta zongorára (átirat barytontriókból); Régi zene mélyhegedűre zongorakísérettel; A Strauss-család Budapesten, stb. – M. A gordonka Magyarországon (Bp., 1943); Johann Strauss életének krónikája (Bp., 1966); J. S. Bach és a „Pralltriller”; Ludwig van Beethoven életének krónikája (Bp., 1971), (német nyelven is); Ha Bach naplót írt volna (Hammerschlag János posztumusz művének közreadása) (Bp., 1958). – Irod. Raics István: B. F. emlékezete (Muzsika, 1975. 2. sz.).
