Brózik Károly
Brózik Károly (Máramarossziget, 1849. jan. 9. – Bp., 1911. fúl. 12.): tanár, geográfus, író. Az egy.-et Bp.-en végezte. 1870-ben segédtanár a Bp. II. ker.-i főreáliak: ban; 1872-ben tanár Körmöcbányán, majd 1873-ban visszahelyezték eredeti bp.-i isk.-jához. 1905-ben ment nyugdíjba. Számos népszerű földrajzi munka szerzője. Legfőbb érdeme, hogy számos kiváló m. atlaszt szerkesztett és adott ki. A fontosabbak: Európa iskolai fali térképe (1893); Középiskolai földrajzi atlasz (1898); Nagy Magyar Atlasz (1896-1906); Történelmi iskolai atlasz (1899); Kis atlasz megyei-térképekkel (1900-1908); Európa a XVIII. század elején (1901); Európa a francia forradalom és Napóleon korában (1901); Az Osztrák-Magyar Monarchia néprajzi térképe (1902). – F. m. Mexiko felfedezése (Bp., 1878); Középkori ázsiai utazók (I-II. Bp., 1881); A Föld felfedezése (Bp., 1881-82); Serpa Pinto utazása Afrikán keresztül (Bp., 1884); Kolumbus Kristóf (Bp., 1886 – 1889); A Fokvárostól a marukulumbék országába (1883-1887); A legsötétebb Afrikában (I-II. Bp., 1891); A brit birodalmon keresztül (1892); Teleki útja a Rudolf és Stefánia tavakhoz (1892). – Irod. Fodor Ferenc:A magyar térképírás A (I-II. Bp., 1954).
