Brutyó János
Brutyó János (Makó, 1911. nov. 20. – Bp., 1987. fan. 10.): kommunista pártmunkás, szakszervezeti vezető. 1923-tól mezőgazdasági cseléd, 1926-tól napszámos, majd ácsinas volt. 1930-ban szabadult fel, és 1945-ig különböző helyeken ácssegéd, 1932-től Bp.-en élt. 1934-ben belépett a KMP-be, 1935-ben Rajk Lászlóval és másokkal az építőmunkás sztrájkbizottság tagja. 1936-ban a MÉMOSZ központi választmányának tagja lett. 1945 elején Csillaghegyen szervezte a kommunista pártot, melynek vezetőségi tagja volt, ezután a demokratikus rendőrség szervezésében vett részt. 1945-46-ban a csillaghegyi MKP szervezet titkára. 1946-ban kommunista pártiskolára küldték, 1946-47-ben az MKP szentendrei járási szervezetének titkára, 1947-48-ban az MKP, 1948-49-ben az MDP Központi Vezetőségének instruktora, 1949-50-ben a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Orsz. Szövetségének (DÉFOSZ) munkatársa. 1950-51-ben a MÉMOSZ főtitkárh.-e, irányította a Dunai Vasmű és Sztálinváros építői körében folytatott szakszervezeti munkát. 1951-55-ben építésügyi min. h. 1955-ben az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke lett. 1956. okt. nov.-ben a Nagy Imre-kormánnyal szemben álló erőket támogatta, majd a Kádár-kormány támogatására különböző akciók szervezésében vállalt vezető szerepet. 1957-től az MSZMP Központi Bizottságának tagja. 1959-65-ben a SZOT főtitkára 1965-66-ban elnöke, 1966-tól a SZOT Elnökségének tagja. 1958-tól ogy.-i képviselő, 1959-64-ben az Elnöki Tanács tagja, 1962-66-ban az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, 1966-1982 között az MSZMP Központi ElIenőrző Bizottságának elnöke. 1982-ben nyugalomba vonult, és az MSZMP Központi Bizottságának tagja lett. – F. m. A munkáshatalom erősítéséért (Bp., 1975); Pártegység és pár fegyelem (Bp., 1979); Munkásévek (Bp., 1980); A választott úton (Bp., 1983).
