Buczy Emil
Buczy Emil (Kolozsvár, 1782. máj. 16. – Kolozsvár, 1839. okt. 28.): költő, esztéta, az MTA l. tagja (1832). Kegyesrendi tanár, nevelő, majd Gyulafehérváron csillagász, utóbb ugyanott kanonok. Levelezésben állott Kazinczyval, Döbrenteivel. Az Erdélyi Múzeum egyik alapítója. Itt jelentek meg dalai, ódái, költői levelei. A lírai költészetről s a görög tragédiákról írt esztétikai cikkeivel az esztétika tudományának egyik mo.-i úttörője. Versei nincsenek összegyűjtve és kiadva. Nyomtatásban egy műve jelent meg: Dugonicshoz, a tudomány és nemzeti nyelv boldogságának talpkövei (Kolozsvár, 1805). – Irod. Lázár Béla: B. E. élete és irodalmi munkássága (Bp., 1888).
