Budai Ézsaiás
Budai Ézsaiás (Pér, 1766. máj. 1. – Debrecen, 1841. júl. 14.): történetíró, tanár, klasszika-filológus, az MTA t. tagja (1831). ~ Ferenc öccse. Tanulmányait a debreceni kollégiumban majd 1792-től 1794-ig Göttingenben, Oxfordban és Hollandiában végezte. Hazatérve, 1794. nov.-ben a debreceni ref. kollégium tanára lett, a latin és görög nyelvet és a történelmet tanította. 1808-tól a dogmatika tanszékén tevékenykedett. 1813-ban egyházkerületi főjegyzővé, 1821-ben debreceni lelkipásztorrá, 1822-ben a tiszántúli ref. egyház szuperintendensévé választották. Szerzője volt a ref. iskolák 1807, évi tantervének és oktatási rendszerének. Részt vett az MTA tervét előkészítő bizottság munkájában. Sokat tett a korabeli latin nyelvű oktatás helyett a m. nyelvű oktatás bevezetése érdekében. E célból írta világtörténelmét (Közönséges história) és főleg a görög és latin szerzők életével és munkájával foglalkozó irodalomtörténetét (Régi tudós világ). A hazai klasszika filológia úttörője. Több történeti és hittudományi munkája, egyházi szónoklata, m. nyelvű tankönyve maradt fenn. 1804-05-ben kiadta bátyja, ~ Ferenc Lexikonát. – F. m. Közönséges história (Debrecen, 1800-1808); Régi tudós világ históriája (Debrecen, 1802); Deák nyelv kezdete példákban (Debrecen, 1804); Magyarország históriája (I-III., Debrecen 1805-1812). – Irod. Borzsák István: B. É. és klasszikafilológiánk kezdetei (Bp., 1955)
