Bugyi Balázs
Bugyi Balázs (Kolozsvár, 1911. máj. 21. – Bp., 1982. nov. 18.): orvos, röntgenológus, orvostörténész. Egy.-i tanulmányait a szegedi egy.-en végezte. 1935-ben orvosi oklevelet, 1937-ben vegyészeti tárgykörből bölcsészdoktori diplomát nyert. A szegedi tudományegy. Általános és Szervetlen Vegytani Intézetében lett tanársegéd 1937-ben, majd ez évben Bp.-re került. A bp.-i tudományegy. Gyógyszertani Intézetében dolgozott, de közben Humboldt-ösztöndíjasként a berlini tudományegy. Orvosi Sugárzáskutató Intézetében W. Friedrich professzor mellett biológiai kutatásokat végzett (1938-39). 1940-ben került Kolozsvárra a Haynal-klinikára tanársegédként. A háború alatt katonai szolgálatot teljesített mint röntgenorvos. 1945-47-ben röntgenorvos a bp.-i Stomatológiai Klinikán. 1947-1952 között a Népjóléti, ill. Egészségügyi Min. közegészségügyi felügyelője, majd iparegészségügyi főelőadója, ezzel párhuzamosan röntgenorvosi gyakorlatot is folytatott. 1952-től a Szolnoki megyei Kórház röntgenfőorvosa, majd 1957-ben Gödöllőn, 1957-től ismét Bp.-en dolgozott. 1958-tól nyugdíjba vonulásáig (1975-ig) a Ganz-MÁVAG üzemorvosi rendelőintézetének röntgenfőorvosa. Foglalkozott sugárbiológiával és kémiával, belgyógyászattal, radiológiával, sportorvostannal, paleopatológiával, paleoantropológiával, valamint orvostörténelemmel. Feltárta a m. radiológia úttörőinek munkásságát. Idegen nyelvű monográfiáin kívül közel 500, részben idegen nyelvű közleménye jelent meg. – F. m. A mozgási szerveknek munkával kapcsolatos elváltozásairól és megbetegedéseiről, valamint azok vizsgálatának és értékelésének néhány módszeréről (Bp., 1961); Occupational mycotic diseases of the Jung (id. Kováts Ferenccel, Bp., 1968); Hungarian medical radiology: past and present (Bp., 1968). – Irod. Huszár György: B. B. (Orvostörténeti Közl., 97-99., 1982); Eiben Ottó: B. B. (Antropológiai Közl., 27, 80, 2983).
