Buzágh Aladár
Buzágh Aladár (Derencsény, 1895. júl. 6. – Bp., 1962. jan. 20.): kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1938., r.. 1946), kétszeres Kossuth-díjas (1949, 1954). A bp.-i Műegy.-en 1918-ban vegyészmérnöki, 1921-ben a bp.-i tudományegy.-en bölcsészdoktori oklevelet nyert, 1919-től a tudományegy. II. sz. Kémiai Intézetében tanársegéd, utóbb adjunktus. 1926-tól hosszabb időt töltött előbb hazai, majd külföldi ösztöndíjakkal – különböző német egy.-eken, különösen W. Ostwald lipcsei intézetében. 1931-től egy.-i, 1935-től műegy.-i magántanár, 1940-től egy.-i ny. rk. tanár, 1946-tól a bp.-i tudományegy.-en a kolloidkémia és kolloidtechnológia ny. r. tanára. Az Ostwald-féle kolloidkémiai isk. hazai továbbfejlesztője, illetve a fizikai kémia ezen új ágának egyik megteremtője. Főképp a szolok stabilitásának és az elektromos kettős réteg szerkezetének vizsgálatával foglalkozott. Nevéhez fűződik az Ostwald-Buzágh-féle üledékszabály és a szolstabilitás kontinuitás-elméletének megállapítása, továbbá az adhézió mérésére vonatkozó kvantitatív módszer kidolgozása. – F. m. A kolloidok természettudományi jelentősége (Bp., 1931); Kolloidik (Dresden, 1936); Colloid Systems (London, 1937); Kolloidika (I-II. Bp., 1946-1952); A kolloidika praktikuma (Bp., 1954). – Irod. E. A. Hauser: J. chem. Education 32, 3 (1955); Lengyel Béla: B. A. (Magy. Tud., 1962); Kamáromy Lászlóné: B. A. (Magy. Kém. L., 1962.)
