Castiglione László
Castiglione László (Bp., 1927. nov. 14. – Bp., 1984. ápr. 2.): régész, művészettörténész, a történettudományok doktora (1975). A bp.-i Eötvös Loránd Tudományegy.-en (ELTE) végzett klasszikus archaeológiai tanulmányokat 1945–1949 között. 1949-től a Szépművészeti Múz. Antik osztályának tudományos munkatársaként a gyűjtemény anyagát dolgozta fel és jelentetett meg cikkeket. 1957–58-ban vezette az osztály munkáját. 1958-ban alapító tagja az MTA Régészeti Kutató Csoportjának, majd 1964–1980 között a Régészeti Intézet h. ig.-ja. 1968-tól haláláig szerk. az Acta Archaeologiát, alapítója és kiadója volt az intézet tudományos folyóiratainak. Tanulmányútjain bejárta Európa nagy gyűjteményeit, hosszabb időt töltött Egyiptomban. Fő érdeklődési területe a hellenisztikus és római kor művészet-, társadalom- és mindenekelőtt vallástörténete volt. Egyiptom görög és római kultúrájának egyik legkitűnőbb, nemzetközileg elismert szakembereként működött. E tárgykörben hazai és külföldi folyóiratokban megjelent tanulmányai széles körű nemzetközi visszhangot és elismerést keltettek. 1964-ben a núbiai Abdallah Nirqiben az UNESCO keretében folyó ásatások vezetője. Tudományos eredményei nemcsak a klasszikus régészet, hanem az ókortudomány határterületeinek kutatása szempontjából is alapvető fontosságúak. Számos hazai és külföldi tudományos társaság tagja volt. – F. m. A római köztársaságkor művészete (Bp., 1961); Görög művészet (Bp., 1961, 1968); A római császárkor művészete (Bp., 1962); Az Ókor nagyjai (Bp., 1971, 1984); Római művészet (Bp., 1971, 1978); Pompeji (Bp., 1973); A római művészet világa (Bp., 1974); Pompeji Herculaneum (Bp., 1979); Hellénisztikus művészet (Bp., 1980). – Irod. Török László: C. L. (Archaeol. Ért., 1984); Szilágyi János György: Antik Tanulmányok (1984. 2. sz.).
